A legrégibb népek között sok helyen a gyermek születése és a közösülés közötti összefüggést sem sejtették, így a gyermekáldást bálványok, istenek akaratának tulajdonították.
Egyes primitív népek a menstruáló nőt betegnek tekintették, azzal az indokkal, hogy az egészséges nő vagy szoptat, vagy szül, vagy terhes. A kelet-afrikai nandi törzs leányai a vérzés után több napig nem éltek szexuális életet, így védekeztek a nem kívánt megtermékenyítés ellen.


Ezekben az időkben a születéskorlátozás fő formája a gyermekgyilkosság, csecsemőgyilkosság, kisebb részben az abortusz volt, és csak ezek mellett ritkán alkalmazott módszer a kezdetleges fogamzásgátlás (pl. a nők közösülés előtt tekert vagy préselt gyökérből készült dugókat helyeztek hüvelyükbe fogamzásgátlás céljából).

Egy másik nagyon egyszerű és mai is alkalmazott módszer a megszakított közösülés (coitus interruptus). A "mag földre ontása" valószínűleg a legrégebbi aktív születésszabályozási módszer.

Fogamzásgátlási célokkal alkalmazott mágikus eljárások egész sokasága terjedt el ebben a korban. Ezek között a tevék leheletének beszívását ugyanúgy megtaláljuk, mint pl. a halott ember mosdóvizének ivását vagy különféle amulettek viselését.

 

Ősidők óta a legelérhetőbb és a természet által szabályozott legegyszerűbb fogamzásgátlási eszköz maga a szoptatás volt: a nők nagyon hamar megfigyelték azt a tényt, hogy a szoptatás időszakában sokkal ritkábban esnek teherbe ismételten. Persze ez is hormonális hatáson alapul; a szoptatás során a prolaktin nevű hormon termelődik nagy mennyiségben, ami serkenti a tejelválszatást, másrészt elnyomja a petefészek működését, ezáltal gátolja a peteérést. Persze ez a módszer nem tekinthető 100%-nak.

 

 

Szinte hihetetlen, de már az időszámításunk előtti 3. évezredben is alkalmaztak fogamzásgátlást az egyiptomi nők. ők mézből és krokodilürülékből készült pesszáriumokat vetettek be a nem kívánt gyermekáldás ellen. Az arab nők pedig gránátalmát vágtak apróra, ezt kősóval és timsóval elkeverve helyezték hüvelyükbe.
Arisztotelész szerint tömjén, olívaolaj, és cédrusolaj keveréke megakadályozza a teherbeesést.
A Dél-Amerikába bevándorolt guineai néger nők Afrikából hozták magukkal a hüvelyöblítés (irrigálás) egyik legkoraibb szokását, ami abból állt, hogy a mahagónifa magjának héjából és citrom nedvéből készült főzettel irrigáltak közösülés után.
Az ecetsavval vagy különféle szappanokkal átitatott hüvelyi szivacsokat már a múlt században is eredményesen alkalmazták.

A primitív korok embere műtéti eljárásokat is alkalmazott. Az ausztráliai bennszülöttek már ismerték a petefészek művi roncsolását. Férfiakon is kiterjedten alkalmaztak egy fogamzásgátló módszert, melynek lényege az volt, hogy a húgycsövet a hímvessző tövéhez, a herezacskó fölé varrták ki, így az ondó közösüléskor nem került a hüvelybe.

A középkorban inkább csak teafőzeteket használtak, nem sok eredménnyel. Csak a 16. században támadt új, hatékony védekezési módszer: Gabriel Falloppio anatómus megnedvesített lenvászon óvszert talált fel. Igaz, célja nem is annyira a teherbeesés elkerülése volt, hanem férfitársait akarta így megóvni az akkor már nagyon terjedő vérbajtól. Japán férfiak állítólag bőrből, szaruból és teknőcpáncélból készült óvszereket használtak, Európában juhbelet készítettek ki.

 

 

 

Az osztrák Haberlandt végezte el az első kísérleteket századunk elején annak kiderítésére, hogy hormonokkal meg lehet-e akadályozni az emlősök petefészkében a petesejt kibocsátását. Kísérleteihez azonban sok hormonra volt szükség tiszta formában, amit egy amerikai kutatóvegyésznek sikerült nagy mennyiségben kivonni  a mexikói őserdőkben található jamszgyökérből. Így előállította a progeszteron nevű női hormon mesterséges változatát.

 

 

 

Carl Djerassi állította elő az első félszintetikus sárgatesthormon-származékot 1950-ben.
A kezdeti bíztató állatkísérleteket követően a progesztinek fogamzásgátló hatásának első klinikai kipróbálására Puerto Ricóban került sor 1956-ban. Ennek nyomán, 1959-ben került az amerikai gyógyszertárakba az első kombinált fogamzásgátló tabletta, Enovid néven, kezdetben csak menstruációs problémák kezelésére, de 1960-tól már fogamzásgátlásra is alkalmaztak.

A fogamzásgátlás történelme
A fogamzásgátlás módszerei
A fogamzásgátlásról
A fogamzásgátlás 3 szabálya