Az emlőrák kockázati tényezői

A kockázatot növelheti a család első fokú nőrokonai körében szereplő emlődaganat, a gyermektelenség, az, ha az első terhesség 30 év felett következett be, a korábbi emlőrák a beteg kórelőzményében, a korán kezdődő vagy a megszokottnál későbbi életkorig tartó menstruáció és a valamilyen okból szükségessé váló sugárkezelés. A veszélyeztetettség még nagyobb, ha valakinek például az édesanyja és a nővére is emlőtumorban szenvedett, ha az anya betegsége még a klimax előtt kezdődött vagy kétoldali volt.

A szakirodalomban ellentétes véleményeket találunk arról, hogy van-e szerepe az emlőrák keletkezésében a különböző okokból indokolt hormonkezeléseknek, illetve a hormonszinteket befolyásoló szerek alkalmazásának. A klinikai és kísérleti adatok valóban amellett szólnak, hogy az emlődaganatok kialakulásában a női nemi hormonoknak szerepük lehet. Ezt támasztja alá a terhesség, a szoptatás és a menses körülményeinek eltéréseivel kapcsolatos rizikónövekedés is.

Sikerült kimutatni, hogy az emlőrákok egy csoportja és ez a ritka férfi emlőrák esetén is így van rendelkezik a hormonok hatásának "fogadására" alkalmas sejtrészecskékkel, míg másik részük nem. Ezekből a megfontolásokból kiindulva kezdték alkalmazni az emlőrák gyógyításában a női hormonok hatásaival szemben működő vegyületeket, sokszor igen jó eredménnyel. A fogamzásgátlók esetleges kockázatnövelő szerepe még további, széles körű vizsgálatokat igényel, hiszen sokféle, különböző és egyre kisebb hormontartalmú fajta kerül bevezetésre.

 

 

A csontritkulás, az érszövődmények, a szexuális zavarok és a kellemetlen szubjektív tünetek miatt bevezetett klimax utáni hormonpótlás e tekintetben netán várható veszélyeinek mértéke jóval alulmarad a kezelés igazoltan előnyös, az életkort meghosszabbító és az életminőséget javító hatásai mellett. A hormonpóló kezelésben részesülők előírásszerű, rendszeres ellenőrzése a kockázat fokát még tovább csökkenti.

Széles körű statisztikai elemzések szerint összefüggés tételezhető fel még az állati zsiradékok fogyasztásának mértéke, a törzsre szorítkozó elhízás, e kettő kombinációja, az alkoholfogyasztás és az emlőrák gyakorisága között is.

Szerepet játszhat az emlőrák kialakulásában a sejtmag örökítő anyagának azon területén jelentkező működészavar, mely a daganatfejlődés ellen hat.

 

Diagnózis, stádiumbeosztás

Egykét centiméteres daganat az emlőben már egyszerű tapintással is észlelhető. A kisebb elváltozások felismerésének leghathatósabb eszköze az úgynevezett mammográfia , az emlő speciális röntgenvizsgálata. A diagnosztikus fegyvertárba tartoznak még az ultrahangvizsgálat, a daganat által okozott felszíni hőmérsékletváltozást regisztrálni tudó készülék és a komputeres röntgeneljárások is. Az e módszerek segítségével igazolt elváltozásokból ambuláns körülmények között is történhet mintavétel, mely a szövettani hovatartozás megítélését szolgálja. Távolabbi terjedés kiderítésére csontizotópvizsgálat, mellkasröntgen, hasi ultrahangvizsgálat és a laboratóriumi paraméterek ellenőrzése jöhetnek szóba.

Fontos tudni, hogy a vizsgált daganat hormonérzékenye, érett vagy differenciálatlan, azaz agresszívebben viselkedő sejtekből áll-e álle (ennek megítélését segítheti bizonyos, az embrionális állapotra jellemző anyagok kimutatása), és hogy milyen intenzitású a daganatsejtek szaporodási tendenciája (erre az örökítő molekulák, vagyis a DNS anyagcseréjének mérése szolgál).

A daganat mérete, környezetéhez való viszonya, az erekbe történő beterjedése, a nyirokcsomók, illetve a távolabbi szervek érintettsége és a szövettani típus alapján négy fő és több alcsoportot, stádiumot különböztethetünk meg. Értelemszerűen a gyógyulás esélyei annál jobbak, minél korábban ismerik fel a betegséget.